Hova ilyen gyorsan???

Tegnap még kezét fogtam, hogy sétálni tudjon-pelenkáját cseréltem-próbáltam megfejteni mit is gagyog nekem...ma meg már kész ovis nagyfiú :( :(
Igaz "csak" kiscsoportos, de valahogy ez az ősz beköszönte annyit változtatott rajta. Nőtt is-arcvonásai fiúsodtak-beszéde válogatott-mindent megfigyel/jegyez-kéréseim sem mennek el olyan gyakran a füle mellett-segít bármiben és még sorolhatnám!

Lelkem sír, de közben büszke is! Látva, hogy nevelésünk nem csúszott félre (remélem később sem fog) Persze hibák vannak, de így van ez jól!! Nem kirakati gyermekeket szerettünk volna :D

2 évvel ezelőtt

Alíznál is emlékszem erre a pillanatra...akkor tudtam vége!! Pici lányos korszak lezárul és kinyílik egy másik  ajtó, amin azóta is halad, sokszor úgy érzem gyorsabban mint én szeretném. De akármennyire is nehéz, tudom ez a helyes! Én meg sodródom velük és próbálom a legjobbat átadni/tanítani nekik!!!