Röpke két éve éljük életünket saját kis panellakásunkban. Amit eredetileg is "csak" átmenetként vásároltunk a családi ház előtt (anyagilag nem volt utóbbi elérhető) 4-6 évre terveztünk, de az élet úgy hozta, hogy idei év elején megtettük az első lépést....hirdettünk-kerestünk. Mondhatni hamar akadt vásárlónk így a nehéz feladat egyik fele kipipálva.
Nem kis stresszel járó hosszas beszélgetések, ingatlan oldalak böngészése, falvak körbejárása, házak nézegetése van mögöttünk. És a kérdés: Építsünk vagy vegyünk???
Jelenleg leszűkítettük a kört és várunk/gondolkodunk, de közel a vége (vagyis nagyon reméljük)...ami egy új kezdetének a nem könnyű bevezető útja lesz, ahol minden bizonnyal kis családi segítségre is szükségünk lesz (na nem anyagilag ;D )
Várom a napot mikor "megszabadulhatunk paneléletünktől", de talán még nálam is jobban várja az alattunk lakó szomszéd :D Kinek fiatal külseje egy besavanyodott-megfásult belsőt takar (amennyit felénk mutatott)...hiába van ott is gyermek minden kis vacakért képes volt radiátoron morzézni felfelé. Majd mikor egyszer végre válaszra méltattam és visszamorzéztam neki (lehet a boldogságtól) azóta sem üzenget. Viszont köszönni még így sem hajlandó. Lehet vennem kellene neki egy üveg pezsgőt meg egy csomag papírzsepit(ha sokat sírna) búcsúzáskor???
Várom a napot mikor megkezdjük új életünket, ahol csak mi leszünk, ahol a gyerekek nem azt hallják reggeltő-estig:-ne ugrálj-ne fussál-ne dobáld!! Ahol nem csak akkor lehetünk szabad levegőn ha lemegyünk sétálni-játszótérre. Persze ennek is lesz nehézsége. Nem Veszprém. Minden reggel utazni-délután haza, de még így előre is úgy gondolom ennyi "nehézséget" simán megér egy családi ház-önálló saját élettel!!!!
Nem kis stresszel járó hosszas beszélgetések, ingatlan oldalak böngészése, falvak körbejárása, házak nézegetése van mögöttünk. És a kérdés: Építsünk vagy vegyünk???
Jelenleg leszűkítettük a kört és várunk/gondolkodunk, de közel a vége (vagyis nagyon reméljük)...ami egy új kezdetének a nem könnyű bevezető útja lesz, ahol minden bizonnyal kis családi segítségre is szükségünk lesz (na nem anyagilag ;D )
Várom a napot mikor "megszabadulhatunk paneléletünktől", de talán még nálam is jobban várja az alattunk lakó szomszéd :D Kinek fiatal külseje egy besavanyodott-megfásult belsőt takar (amennyit felénk mutatott)...hiába van ott is gyermek minden kis vacakért képes volt radiátoron morzézni felfelé. Majd mikor egyszer végre válaszra méltattam és visszamorzéztam neki (lehet a boldogságtól) azóta sem üzenget. Viszont köszönni még így sem hajlandó. Lehet vennem kellene neki egy üveg pezsgőt meg egy csomag papírzsepit(ha sokat sírna) búcsúzáskor???
Pedig semmi extrát nem csinálnak csupán GYEREKEK :)
Várom a napot mikor megkezdjük új életünket, ahol csak mi leszünk, ahol a gyerekek nem azt hallják reggeltő-estig:-ne ugrálj-ne fussál-ne dobáld!! Ahol nem csak akkor lehetünk szabad levegőn ha lemegyünk sétálni-játszótérre. Persze ennek is lesz nehézsége. Nem Veszprém. Minden reggel utazni-délután haza, de még így előre is úgy gondolom ennyi "nehézséget" simán megér egy családi ház-önálló saját élettel!!!!
Nálunk nem morzéztak, csak egyszer, amikor a hinta nyekergő hangja a panelben felerősödött... Ákos kétéves volt, amikor a kertes házba költöztünk, de még legalább fél-egy évig állandóan rá akartam szólni, amikor zajongott és dübörgött, annyira bennem volt a megszokás. :-)
VálaszTörlés