Május 1 (mint utólag megtudtam a kórházba ezen a napon egy baba sem született :D :D) ezért Levente is még csak jelezte felém, hogy bizony itt az idő!
Esti meseolvasásnál éreztem, hogy sehogy sem jó már neki...kicsivel később alvásnál pár erős jóslóval emlékeztetett nehogy elfelejtsem az ő terveit. Majd reggelig derékfájás és alig alvás.
Ferit úgy keltettem, hogy bár nincs fájás, de érzem, hogy szeretne velünk találkozni Levi így nem marad a pocakban sokáig.
Alig telt el 1 óra elkezdődött az igazi visszaszámlálás...első körben 30 perces fájásokkal.
Aznapra egy betervezett programunk volt, amit nem szerettem volna lemondani, azért sem mert otthon ülve meredten az órát figyelve csak rosszabb lett volna. Így családosan útra keltünk. Sétáltunk, plazaztunk (shoppingoltunk), boltoltunk, fagyi-sütiztünk....végezetül hazaérkeztünk. Ekkor úgy döntöttünk mivel 8 perces fájások voltak, hogy gyerekek Mamánál pihennek ebéd után (1-2 óra fele). Ahogy elköszöntünk tőlük mintha érezte volna a testem, hogy most már elengedhetem magam hisz gyerekek is jó kezekben vannak. Felgyorsult minden. Hamar 5 perces fájások következtek amik nem csak erősek, de hosszúak is voltak. Ellentétbe az előző két terhességgel most nem akart elfolyni a magzatvíz. Feri aki kívülállóként jól átlátta a dolgokat fél 5 fele mondta, hogy most már irány a kórház mert ha még maradunk a végén otthonszülés lesz :)
5 óra után értünk be....burokrepesztés fél 6...18:25 megszületett Levente!!! 3700g és 56cm :)
Most sem fájt kevésbé, felépülés sem könnyebb(összességében), de hihetetlen és csodálatos érzés volt mikor először:.. felsírt..a mellkasomra tették...a szemembe nézett...megpuszilhattam...szuszogott mellettem teli pocakkal...és még sorolhatnám, de igazán megérteni csak akkor lehet ha átélted már ezt a csodát!
Esti meseolvasásnál éreztem, hogy sehogy sem jó már neki...kicsivel később alvásnál pár erős jóslóval emlékeztetett nehogy elfelejtsem az ő terveit. Majd reggelig derékfájás és alig alvás.
Ferit úgy keltettem, hogy bár nincs fájás, de érzem, hogy szeretne velünk találkozni Levi így nem marad a pocakban sokáig.
Alig telt el 1 óra elkezdődött az igazi visszaszámlálás...első körben 30 perces fájásokkal.
Aznapra egy betervezett programunk volt, amit nem szerettem volna lemondani, azért sem mert otthon ülve meredten az órát figyelve csak rosszabb lett volna. Így családosan útra keltünk. Sétáltunk, plazaztunk (shoppingoltunk), boltoltunk, fagyi-sütiztünk....végezetül hazaérkeztünk. Ekkor úgy döntöttünk mivel 8 perces fájások voltak, hogy gyerekek Mamánál pihennek ebéd után (1-2 óra fele). Ahogy elköszöntünk tőlük mintha érezte volna a testem, hogy most már elengedhetem magam hisz gyerekek is jó kezekben vannak. Felgyorsult minden. Hamar 5 perces fájások következtek amik nem csak erősek, de hosszúak is voltak. Ellentétbe az előző két terhességgel most nem akart elfolyni a magzatvíz. Feri aki kívülállóként jól átlátta a dolgokat fél 5 fele mondta, hogy most már irány a kórház mert ha még maradunk a végén otthonszülés lesz :)
5 óra után értünk be....burokrepesztés fél 6...18:25 megszületett Levente!!! 3700g és 56cm :)
Most sem fájt kevésbé, felépülés sem könnyebb(összességében), de hihetetlen és csodálatos érzés volt mikor először:.. felsírt..a mellkasomra tették...a szemembe nézett...megpuszilhattam...szuszogott mellettem teli pocakkal...és még sorolhatnám, de igazán megérteni csak akkor lehet ha átélted már ezt a csodát!
Születés után:
Kórházi napok:
Itthon:
Egy kis megjegyzés:
Az én drága férjem a délelőtti programok alatt mindig figyelt arra mikor közeledik egy fájás és ha olyan helyre indultunk volna...akkor figyelmeztetett, hogy várjam meg addig ne induljak sehova :) Imádom <3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése